2013. április 7., vasárnap

Hogyan segítsük koraszülött gyermekünk fejlődését?


„Útmutató” koraszülött babákhoz


 Mit tehetnek a szülők, a rokonok, ha az új családtag a vártnál korábban érkezik?

A koraszülött babák különleges ellátást és gondozást igényelnek annak érdekében, hogy megfelelő ütemben tudjanak fejlődni, növekedni. Mivel éretlenül, általában kis súllyal jönnek a világra, így szervezetük sokkal több veszélynek van kitéve, mint az időre (és megfelelő súllyal) születő társaiké. Gyakoribb (többek között) az eltérő mozgásfejlődés, a lassabb készség – és értelmi fejlődés, a viselkedési gondok, a figyelemzavar, a hiperaktivitás, a tanulási nehézségek előfordulásának esélye. Ezek a problémák pedig a gyermek egész életére jelentős befolyást gyakorolhatnak: megnehezítik az iskolás kort, a továbbtanulást, a munkahelyi sikerek elérését, a harmonikus családi élet kialakítását.

Ezért kiemelten fontos, hogy a koraszülött gyermek számára már az első napoktól olyan hatásokat és ingereket biztosítsunk, melyek segítik idegrendszerük érését, növekedésüket, kiegyensúlyozottságukat.
Az alábbiakban összegyűjtöttük, hogyan támogathatjuk a koraszülött baba fejlődését otthon, családi környezetben (vagy már a kórházban, amint a kicsi állapota lehetővé teszi), ezzel is kiegészítve a szakemberek munkáját, mind a prevenció, mind a terápiák terén, a nagyobb hatékonyság érdekében.

1. Teremtsünk nyugodt, biztonságos környezetet a kicsi számára. Mivel a koraszülött babák érzékenyebben (sokszor indokolatlanul hevesen) reagálnak zajokra, fényekre, ezért fontos, hogy az alvásához meleg, csendes, sötétített helyet tudjunk biztosítani számukra. Így elősegítjük a harmonikus alvás – ébrenlét arány megteremtését, a rendezett bioritmus kialakulását, valamint a nyugodt alvás folyamán a szervezet több energiát tud növekedésre, regenerációra fordítani, ami az ő esetükben kulcsfontosságú.

2. Anyatejes táplálás. Az anyatej a tápanyagokon kívül az immunitáshoz nélkülözhetetlen anyagokat is tartalmazza. Erre a komplikációmentesen született csecsemőknek is nagy szükségük van. A koraszülöttek számára azonban - akik a magzati élet lerövidülése miatt már eleve kevesebb ellenanyagot kaptak a placentán keresztül – szinte nélkülözhetetlen.

3. Testkontaktus, minden mennyiségben (kenguru program). Legjobb, ha a baba a mama (vagy más családtag) mellkasán tölti a nap legnagyobb részét. Így biztosíthatjuk az állandó testhőmérsékletet, kiegyensúlyozottabbá válik a légzés, a vércukorszint és a szívverés, jelentősen csökken a légzéskimaradás esélye, alacsonyabb lesz a stressz - hormon szint, erősödik az érzelmi kötődés, nő a tejtermelés.

4. Masszáz és simogatás. Már egy rövid, gyengéd masszírozás vagy néhány perc simogatás is javítja a légzést és keringést, nyugtató hatású, stimulálja az izmokat, serkenti az emésztést. 

5. Mozgás és mozgásos élmények biztosítása. Az idegrendszer fejlődéséhez elengedhetetlen a mozgás, a téri helyzetek megélése és érzékelése. Ennek legegyszerűbb módja, ha a mama a babával együtt végzi a mindennapi tevékenységeinek egy részét (pl.: séta, portörlés, teregetés, stb.), hordozókendő segítségével. Így egyúttal a testkontaktus is megvalósul. Fontos még, hogy a pelenkázásnál, öltözködésnél szánjunk néhány percet egy kis tornára, mozgassuk át a végtagokat, az ízületeket.

6. Mondókák, versek, mesék, beszélgetés. Ezek segítségével jelentősen támogathatjuk a beszéd fejlődését, ami azért is fontos, mert a koraszülöttség növeli a megkésett beszédfejlődésés a beszédfejlődési zavarok kockázatát.

7. Sok együttlét és gyengédség, a szeretet kimutatása minden lehetséges módon. Erre azért kell különösen nagy hangsúlyt fektetni, mert a koraszülött gyermekek sokszor napokat, heteket vagy akár hónapokat töltenek kórházban, így sérüléseket szenvedhetnek az érzelmi kötődés területén (hospitalizálódás), ami negatívan hat az egész személyiség fejlődésére, a szülő – gyermek kapcsolat alakulására, a motivációra, az aktivitásra. Ezért elengedhetetlen, hogy a baba érezze: biztonságban van; szeretik; kitüntetett figyelemmel fordulnak felé; gyengéden gondozzák; kedvesen szólnak hozzá; megnyugtatják, ha fél, fáradt vagy nyűgös.

8. Figyeljünk az öltöztetésre: a ruha ujja ne lógjon a kicsi tenyerébe. A tenyér érintése ingerlően hat, a fogóreflexet váltja ki, ekkor az ujjak automatikusan ráfonódnak arra, ami a tenyérhez hozzáér. Azonban ha a ruha ujja hosszú és állandóan hozzáér a baba tenyeréhez, akkor a folyamatos ingerlés megterheli az (amúgy is éretlen és sérülékeny) idegrendszert, valamint gátolja a csecsemőkori reflexek megfelelő időben történő leépülését.