„Útmutató”
koraszülött babákhoz
Mit tehetnek a szülők,
a rokonok, ha az új családtag a vártnál korábban érkezik?
A koraszülött babák különleges ellátást és gondozást
igényelnek annak érdekében, hogy megfelelő ütemben tudjanak fejlődni,
növekedni. Mivel éretlenül, általában kis súllyal jönnek a világra, így
szervezetük sokkal több veszélynek van kitéve, mint az időre (és megfelelő
súllyal) születő társaiké. Gyakoribb (többek között) az eltérő mozgásfejlődés,
a lassabb készség – és értelmi fejlődés, a viselkedési gondok, a figyelemzavar,
a hiperaktivitás, a tanulási nehézségek előfordulásának esélye. Ezek a
problémák pedig a gyermek egész életére jelentős befolyást gyakorolhatnak:
megnehezítik az iskolás kort, a továbbtanulást, a munkahelyi sikerek elérését,
a harmonikus családi élet kialakítását.
Az alábbiakban
összegyűjtöttük, hogyan támogathatjuk a koraszülött baba fejlődését otthon,
családi környezetben (vagy már a kórházban, amint a kicsi állapota lehetővé
teszi), ezzel is kiegészítve a szakemberek munkáját, mind a prevenció, mind a
terápiák terén, a nagyobb hatékonyság érdekében.
1. Teremtsünk
nyugodt, biztonságos környezetet a kicsi számára.
Mivel a koraszülött babák érzékenyebben (sokszor indokolatlanul hevesen)
reagálnak zajokra, fényekre, ezért fontos, hogy az alvásához meleg, csendes,
sötétített helyet tudjunk biztosítani számukra. Így elősegítjük a harmonikus
alvás – ébrenlét arány megteremtését, a rendezett bioritmus kialakulását,
valamint a nyugodt alvás folyamán a szervezet több energiát tud növekedésre,
regenerációra fordítani, ami az ő esetükben kulcsfontosságú.
2. Anyatejes
táplálás. Az anyatej a tápanyagokon kívül az immunitáshoz
nélkülözhetetlen anyagokat is tartalmazza. Erre a komplikációmentesen született
csecsemőknek is nagy szükségük van. A koraszülöttek számára azonban - akik a
magzati élet lerövidülése miatt már eleve kevesebb ellenanyagot kaptak a placentán
keresztül – szinte nélkülözhetetlen.
3. Testkontaktus,
minden mennyiségben (kenguru program). Legjobb, ha a baba a
mama (vagy más családtag) mellkasán tölti a nap legnagyobb részét. Így
biztosíthatjuk az állandó testhőmérsékletet, kiegyensúlyozottabbá válik a
légzés, a vércukorszint és a szívverés, jelentősen csökken a légzéskimaradás
esélye, alacsonyabb lesz a stressz - hormon szint, erősödik az érzelmi kötődés,
nő a tejtermelés.
4. Masszáz
és simogatás. Már egy rövid, gyengéd masszírozás vagy
néhány perc simogatás is javítja a légzést és keringést, nyugtató hatású, stimulálja
az izmokat, serkenti az emésztést.
5. Mozgás
és mozgásos élmények biztosítása. Az idegrendszer fejlődéséhez elengedhetetlen a mozgás,
a téri helyzetek megélése és érzékelése. Ennek legegyszerűbb módja, ha a mama a
babával együtt végzi a mindennapi tevékenységeinek egy részét (pl.: séta,
portörlés, teregetés, stb.), hordozókendő segítségével. Így egyúttal a
testkontaktus is megvalósul. Fontos még, hogy a pelenkázásnál, öltözködésnél szánjunk
néhány percet egy kis tornára, mozgassuk át a végtagokat, az ízületeket.
6. Mondókák,
versek, mesék, beszélgetés. Ezek segítségével jelentősen támogathatjuk a beszéd fejlődését, ami azért is
fontos, mert a koraszülöttség növeli a megkésett beszédfejlődésés a beszédfejlődési zavarok kockázatát.
7. Sok
együttlét és gyengédség, a szeretet kimutatása minden lehetséges módon. Erre
azért kell különösen nagy hangsúlyt fektetni, mert a koraszülött gyermekek sokszor
napokat, heteket vagy akár hónapokat töltenek kórházban, így sérüléseket
szenvedhetnek az érzelmi kötődés területén (hospitalizálódás), ami negatívan
hat az egész személyiség fejlődésére, a szülő – gyermek kapcsolat alakulására,
a motivációra, az aktivitásra. Ezért elengedhetetlen, hogy a baba érezze:
biztonságban van; szeretik; kitüntetett figyelemmel fordulnak felé; gyengéden
gondozzák; kedvesen szólnak hozzá; megnyugtatják, ha fél, fáradt vagy nyűgös.
8. Figyeljünk
az öltöztetésre: a
ruha ujja ne lógjon a kicsi tenyerébe. A tenyér érintése ingerlően hat, a
fogóreflexet váltja ki, ekkor az ujjak automatikusan ráfonódnak arra, ami a
tenyérhez hozzáér. Azonban ha a ruha ujja hosszú és állandóan hozzáér a baba
tenyeréhez, akkor a folyamatos ingerlés megterheli az (amúgy is éretlen és
sérülékeny) idegrendszert, valamint gátolja a csecsemőkori reflexek megfelelő
időben történő leépülését.